lajsz 1 kép.jpgAz Étterem Hét vége felé egy 4 fős baráti társasággal felkerestük Lajsz András éttermét, az L.A. Bodegitát.
Hogy miért erre az étteremre esett a választásunk?
Ha az ember a barátaival egy kötetlen, laza helyre szeretne menni, ahol finom koktélok és bőséges adagok vannak, sőt még élő zene is, akkor ez az egyik megfelelő helyszín.
Lajsz András személye pedig önmagában emeli a hangulatot, mert olyan közvetlenséggel és a vendéglátásért, a vendégekért való rajongással van megáldva, amilyet nem sok magyarországi étteremben tapasztaltunk...

András szinte minden vendéghez odamegy, megkérdezi ízlett-e az étel, jól érzik-e magukat, keveri a koktélokat, beáll a pultba, szervíroz… gyakorlatilag ő a „mindenes” az étteremben. :)

Az étterembe érkezvén már láttuk, hogy a földszinti részen nincs egy szabad asztal sem, így elindultunk az emeletre ahol már elő volt készítve a helyünk.

lajsz 2. kép.jpgHa már itt vagyunk, akkor evidens, hogy koktélokkal kezdjük az estét, mindjárt le is adtuk az italrendelést (nagy kedvenc lett Lajsz András „Amit én szoktam inni nyáron” koktélja, ami valójában egy felturbózott Gin Tonic), majd az Étterem Hét étlapon töprengtünk vagy negyed órát, nem mintha nem néztük volna meg előre a menüt… :)
Első fogásnak 3 féle levesből lehetett választani, illetve volt egy választható tapas tál is. Annyira étvágygerjesztőnek tűnt, hogy végül mind a tapasz tálat választottuk.


lajsz 3 kép.jpgTapas tál:
- tonhal tatár pirított rozskenyéren
- padlizsán krém spanyol olíva bogyóval
- főtt-füstölt marhanyelv polenta alapon
- tésztában sült kacsahúsos pite limettás aszaltmeggy chutney-val
- gyömbéres almalekvárral, borsmustárral és koktélrákkal göngyölt serrano sonka balzsam krémmel
- szárított paradicsomos kecskesajt szezámmagos ostyán

A főételeknél már nem volt ennyire egybehangzó az ízlésünk és döntésünk.

lajsz 4 kép.jpgEgyikünk főétele: lencsefőzelék udvarmester módon libacombbal

lajsz 5 kép.jpgMásikunk főétele: vadas marha zsemlegombóccal

lajsz 6 kép.jpgKetten pedig ugyanazt fogyasztottuk: római tálban sült sörös csülök, vele sült burgonyával és párolt savanyú káposztával

A desszertekből 2 félét kóstoltunk:

lajsz 7 kép.jpgTúró gombóc édes tejföllel

lajsz 8 kép.jpgVilmos körtés pite, vanília fagyival és málnapürével

Kb. 3 órát töltöttünk az étteremben, nem siettünk és az adagok is nagyok voltak, így nem is lehetett volna gyorsan megvacsorázni. A cél viszont nem is a gyorsaság volt, hanem egy egész estés program.

Az ételek közül a tapas tál kiemelkedett, minden kis fogás nagyon jól sikerült. A kissé borsos fokhagymás padlizsánkrém friss pirítóssal remek volt, a serrano sonka (nagy kedvencünk, de kinek nem?) ugyancsak, a tál közepén a kecskesajt pedig elég sós, karakteres, de a hozzáadott édes ostya jól ellentételezte a sós ízt. Egyszóval sokféle íz volt ezen az egy tányéron, nagyon jó kezdés volt.

A főételek közül kiemelnénk a lencsefőzeléket, amit egy piros kerámia fazékban hoztak, illetve külön tányéron érkezett a libacomb. A comb pont jól sikerült, a bőre ropogott, a hús viszont leomlott a csontról. Utoljára ilyen jól sikerült libacombot még a legelső Étterem Héten ettünk, majdnem 3 éve a Budai Vár lábánál található Hunyadi étteremben; és a lencsefőzeléket, mintha csak a Nagymamám készítette volna. :)
A másik két főétel közül a vadas hatalmas adag volt, ráadásul a társaságunk Hölgy tagja kérte, a felét bírta kb. megenni. De nem küldtük vissza, elfogyott a férfi körben. :)
Ez a fogás kissé nehézre sikeredett, köretként a zsemlegombóc sem könnyű, így egy nagyobb darab éhes férfiember számára is kisebb kihívást jelentett volna a leküzdése.
A csülök is korrekt volt, a hús nem száradt ki, hanem szaftos maradt, a köretek közül a káposzta kifejezetten megbolondította ezt a fogást.

A desszertekre már nem sok hely maradt, így időt kértünk a pincérektől, jó fél órát.
Ebben a fél órában odajött hozzánk Lajsz András is és megkértük, hogy hozzon nekünk egy újabb kör koktélt, de azt rábízzuk, hogy milyet. Nemsokára érkezett egy vörös színű rumos-epres koktél. Az első korty után levegőt kellett venni rögtön, mert a rummal nem bánt szűkmarkúan a tulajdonos… finom, de jó erős koktélt készített.
A desszertekre végül maradtak tartalékaink és el is fogyott mind.
A vilmoskörtés pitét emelnénk ki, ami kellemes lezárás volt. Ez sem volt kis adag, de mégis egy könnyű desszertet kaptunk, szerencsére nem az édes íz dominált, hanem a gyümölcsök ízei.

Az L.A. Bodegita étteremben tehát ne várjon senki csúcsgasztronómiát, sokkal inkább családias jellegű finom ételeket és korrekt nagy adagokat.
Érdemes akár egy koktélra is beülni, mert abban verhetetlen ez a hely.

Látogatás dátuma: 2013. október 18.

A bejegyzés trackback címe:

https://etteremkostolo.blog.hu/api/trackback/id/tr755597145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.