vegallomas_1.jpgKelet-Magyarország egyre jobb!
Nemcsak a látnivalók, az infrastruktúra és a szolgáltatások kapcsán, hanem a vendéglátást tekintve is. A Debrecen-Tokaj-Miskolc tengely gasztronómiai fejlődése, színvonala és kínálata már-már mellbe vágó. Ez, a jó néhány éve még lesajnált régió mára már számos megbízható, kreatív és szezonális étteremmel bír, mint akár Budapest vagy Nyugat-Magyarország. Legújabb kedvencünk a miskolci Végállomás Bistorant, amely véleményünk szerint a régió legjobb vendéglátóhelyei közé sorolható. Hogy miért és mire lehet itt számítani?

Egy rendkívül szeles és hűvös estén igazi felüdülés volt belépni az étterembe. Kedves fogadtatás, tágas belső tér kandallóval, megfelelő távolságban elhelyezett asztalok, kényelmes székek, fagerendás mennyezet, és egy nem túl hosszú étlap várt, szezonális betétlappal.
Az étlapról első olvasatra is hamar kiderül, hogy az étterem igyekszik számos helyi alapanyaggal dolgozni. Csak néhány példa: ízelítő falatok környékbeli kamrákból, lillafüredi pisztráng, bükki vaddisznó és erdei gombák, sajtválogatás a régióból…stb.

Mi megpróbáltunk belenyúlni egy kicsit ebbe is, abba is.
Rendeltünk 3 fogást a normál étlapról és 3-at a szezonális betétlapról, az alábbiakat:

vegallomas_2.jpgSajttal pirított burgonyás nudli kapros sajtkrémmel, szeletelt mangalica sonkával

 

vegallomas_3.jpgGombakrémleves marinált kakukkfüves gombákkal

 

vegallomas_4.jpgBőrén sült süllő citromos olívakrémmel és sóban sült céklával

 

vegallomas_5a.jpgRoston sült szarvasgerinc kakukkfüves-gombás gesztenyével, vajas sült burgonyával

 

vegallomas_6.jpgRopogós „vargabéles”

 

vegallomas_7.jpgSütőtöktorta sós karamellfagylalttal és pörkölt dióval

Fogások:
Elsőként a pirított nudlis fogás meglepően nagy előétel volt. Ilyenkor gyanakszik az ember, mert ha túl nagy adag az étel, akkor az könnyen mehet a minőség rovására. De ebben a fogásban nem volt ilyen probléma, sőt! A sajtkrém olyan frissnek hatott, mintha csak egy órája készült volna. Nem is baj, hogy nem ért még össze teljesen az íze, mert akkor elnyomta volna az érlelt mangalica sonkákat, melyek a szépen pirított nudlikon sorakoztak.
A gombakrémlevesre még inkább igaz az előző, frissességgel kapcsolatos állítás. Erdei gombák és vargánya megfelelő arányban, intenzív, de nem tolakodó gombaíz, kellemesen sűrű lé. Azt biztosan tudjuk állítani, hogy az idei év, de talán az elmúlt évek legjobb gombakrémlevesével volt dolgunk.
A halas fogás tálalása szép, ízléses, bár a fogás mérete nincs jól eltalálva a másik főételünk méretéhez képest. A süllőfilé bőre ropogott, a hal nem száradt ki, szaftos maradt. A cékla remek köret, itthon mi is gyakran céklával tálaljuk az ételeinket.
Szarvasgerincet nem eszik gyakran az ember, itt ezt a fogást a felszolgáló külön a figyelmünkbe ajánlotta, így nem mondtunk nemet, pláne, hogy az egyikünk igazán ki volt már éhezve egy jó kis vörös husira. Az eredmény: négy jókora szelet, enyhén rosé, rendkívül jól elkészített szarvashusi, burgonya tócsni, gesztenye és sok erdei gomba. Illetve ha már szarvas, akkor egy kis szarvasgomba is. Minden a helyén volt, igazi férfias étel, amit persze a Hölgyeknek is ajánlunk. :)
A desszertek közül a vargabéles egészen kreatív módon érkezett, a sütőtöktorta igazán emlékezetes. Pedig a sütőtök nem a legjobb barátunk, maximum krémlevesként szoktuk fogyasztani. Na de essünk túl rajta, próbáljuk ki! Nem bántuk meg, olyannyira nem, hogy legközelebb is biztosan fogjuk kérni, ha lesz az étlapon. Nagyon jól működött ez a kis zárófogás, a karamellfagyival kifejezetten finom volt ez a könnyű torta. Ismét egy jól sikerült próbálkozás, ami arról győz meg bennünket, hogy mindig érdemes olyan ételeket, vagy alapanyag kombinációkat megkóstolni, amiktől először idegenkedünk.

Összesítés:
Mindent egybevetve nagyon pozitív volt a benyomásunk. Elejétől a végéig jól éreztük magunkat, kb. 2 órát töltöttünk el itt. Kutyabarát az étterem, és nemcsak azért mert bejöhetett a négylábú kis kedvencünk, hanem azért is, mert a felszolgáló rögtön egy tál vízzel kedveskedett nekünk. Azaz nem nekünk, hanem a kutyusnak. :)
Az ételek árai nem vészesek, például a gombakrémlevesünk 900 Ft és vannak főételek már 2.000 Ft-tól is. Nekünk sikerült az egyik legdrágább főételt kiválasztani, mégpedig a szarvasgerincet. Ez 4.900 Ft, viszont valóban nagyon korrekt adag és nem éppen a legolcsóbb alapanyag. Desszertek 1.100 Ft körül mozognak. Átlagában véve 5.000-6.000 Ft körüli összegből kijön egy háromfogásos vacsora, és ezért minőséget, frissességet és szakszerű kiszolgálást kapunk, de ami a legfontosabb az az, hogy jó emlékekkel távozunk.
A Végállomás Bistorant neve találó, mert itt van a lillafüredi kisvasút végállomása. Miskolcon járva erre az étteremre jobb, ha kezdőállomásként tekintünk.

Végállomás Bistorant
3534 Miskolc, Dorottya utca 1.

Látogatás dátuma: 2016. december

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

https://etteremkostolo.blog.hu/api/trackback/id/tr4212079265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Killary Fucking Clingon 2016.12.30. 01:43:27

Lenne mit melózni a tálaláson,a dekor folyik a süllő meg fossá van égetve. De legalább próbálkoznak. Miskolcon már ezt is díjazni kell.

zmak 2016.12.30. 06:29:58

Nem egyszer jártunk már ott. Ez a hely legfeljebb Miskolcon számít jó étteremnek.
Az ízekkel nem vitatkozom, az lehet szubjektív. A tàlalás ellenben csúf. Halat sütni nem tudnak, a mi pisztrángunk konkrétan frituból jött - taplóvá szárítva.

Vincenzo6 2016.12.30. 06:38:31

Örülnék ha ez a minőség nem lenne a magyar átlagból magasan kiemelkedő. Vagy ha legalább ilyen minőség lehetne nekem a standard. De ilyen árak mellett és vidéken is ennél sokkal gagyibb a jellemző. Nyilván mindig van hová fejlődni, hogy de az előző két hozzászólóból a troll szólt ki, az biztos.