A fúziós éttermek manapság minden utcasarkon sorra jelennek meg, a kézenfekvő, már-már klisés összeköttetéstől, a bizarr és szinte elképzelhetetlen párosításig konkrétan bármit ki tudunk próbálni, ehetünk olyan országok konyhájáról, ahová egyébként több órát kellene repülnünk, és a multikulturális gasztronómia elterjedésének hála a zene, a bútorok, vagy akár a személyzet egyenruhája is egyaránt segít abban, hogy igazán kiszakadjunk a nagyvárosból, és pár órára „teleportáljunk” egy teljesen más világba. A Duna-parti Up&Down a nagykönyves francia fine dining-ot keveri a könnyed, szemtelen japán street food-dal, és nem csak az a’la carte menüjükből sziporkázik a fantázia és az innováció, de az Étterem Hétre is remekbe szabott variációkkal készültek.

Az egész étterem az ambivalencia netovábbja: egyszerre antik és modern; hangos és kifinomult; látványkonyhás, mégis zárkózott; könnyed, ugyanakkor tisztelettudó. Az Étterem Hétre készült menüsor tisztán tükrözi, amit a hely alapvetően képvisel, és ott is csak fokozódik ez az éles ellentét.

A választás után rögvest érkezik az amuse: avokádó salsa, kenyér chips.
Egy falat spanyol tapas, egy mini „spanyol bruschetta”; ropogós, krémes, intenzív – feladatát ellátva szépen berobbantotta az ízlelő bimbókat, és felkészített minket az ízek hullámvasútjára.

Pörgött tovább a menüsor:

Karfiolleves, yuzu, tőkehal

Füstölt kacsamáj, birsalma, shiso
A leves könnyed, tavaszias, átütő; a yuzu (japáncitrom) adja a testét és csavarja meg a fogást, kellemesen fanyar utóízt produkál, de a tányér szélére helyezett tőkehal-koronggal lesz a fogás maradéktalan és egész. A kacsamájon nincs mit ragozni, lágy és omlós; a birsalmalekvárral már-már laposan tökéletes párost alkotnak, amikor jön a shiso – és csinál egy izgalmas szerelmi háromszöget az egysíkú párból a kissé mentás, élénk ízével. Az előételhez kínált friss házi kenyérfalatokkal teljesek a fogások, de az adagok nagysága óva int.

Tányér le – tányér fel, jönnek a főételek:

Vadlazac filé, Hokkaidó-tök, édesburgonya, pak choi

Sült malaccsászár, polentakrém, uborkasaláta
Egy újhullámos japán és egy ősmagyar fogás, és mégis mindkettő helytálló. A lazac kellően átsütve, a hal húsa omlós, a bőre ropogós, bár kissé vastag és zsíros; a tök és az édesburgonya kettőséből készített püré ugyan elbillent a tök irányába, de kellemes és intenzív volt, passzolt a halhoz; a pak choi tökéletesre volt főzve – kellően ress és zsenge. A malaccsászár is hiánytalanul volt átsütve, egyszerre laza, mégis üde, a polentakrémmel zseniális kombinációt alkotva, az uborkasalátával hibátlanul kiegészítve. A tálalás lenyűgöző, innovatív, mindkét fogás emlékezetes, azonban fűszerezését tekintve a bátorság az elvárt alatt maradt.

Helyet a desszerteknek!

Mille feuille, áfonya

Rumbaba, tejfölfagylalt, lime
Összességében finom fogások, de egyértelműen az este gyenge pontjai; a ropogós ezer lap közé túl sok krém került, így nem volt egyensúlyban a süti, de az áfonya fanyarsága szépen ellensúlyozta a krém édességét. A rumbaba kissé száraz, a tészta mintha nem lett volna friss, önmagában édes sütemény, de itt is jó volt a balansz – a savanykás, lime-os tejfölfagylalttal jó kis párost alkottak.

A vacsora lezárásaként érkezett a petit four:

buborékos fehércsokoládéból formázott falatnyi kockácska – kávé helyett a tökéletes, édes, ízlezáró nyalánkság.

Fiatalság, könnyedség, tisztelettudás. Ez jellemzi az Up&Down személyzetét. Jó látni, hogy az ifjonc nemzedék közvetlenül és feszélyezetlenül dolgozik még a fine dining-os környezetben is, és a fehér kesztyű meg a bólintás helyett marad a gördülékeny és alázatos szerviz, ami mögött a régivágású, igazi magyar vendéglátás áll.

Aki teheti, gyorsan próbálja ki ezt a helyet még az Étterem Hét alatt – már csak tesztelés miatt is, úgyis rájön, hogy érdemes ide ellátogatni egy a’ la carte vacsorára is. Romantikus randi helyszín a dunai-panorámás dobogó, gasztronómiai impresszió a látványkonyha előtti asztalsor és tökéletes vacsorahelyszín az étterem egésze üzleti tárgyalásokhoz, családi összejövetelekhez. És menjünk le az alagsorba! Privát bulik, nagy létszámú rendezvények ideális világa a teljesen ellentétes enteriőrrel, és a hely leginkább mosolyfakasztó pontjával – a férfi mosdó piszoárján a meztelen Kate Moss kacsint ránk szemtelenül vissza a ’80-as évekből. Már csak ez a turisztikai látványosság is megéri, de ha már betértünk ezt megnézni, akkor ne menjünk ki éhesen – nem foguk csalódni!

Up & Down Étterem
1056, Budapest, Fővám tér 1.

Látogatás dátuma: 2016. március 22.

Szerző: Keksz Boglárka

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.