Mostanában kicsit kevesebbet lehetett hallani a budai Aranyszarvas Bisztróról, de azért a rangos gasztro kiadványokban mindig meg lehet őket találni a top 50 magyarországi étterem között. Persze régebben a top 50-nek inkább az első felében, mostanság pedig a második felében. Utánajártunk, hogy mi az igazság és szerintünk hol helyezkedik el az étterem…

Az Aranyszarvas falai között már évszázadok óta zajlik vendéglátás. 2008-ban újraértelmezték a bisztrókonyhát és modern stílusú magyaros vonalat kezdtek el, amivel nem is lőttek mellé, mert 2010-től kezdődően több gasztro kiadványban is szerepeltek az első 10 vagy 20, top magyarországi étterem között.                       Ruprecht László kreatív chef nemrég került be a csapatba és ezzel ismét egy kis csavar került a gépezetbe, a fogások letisztultabbak, közérthetőbbek lettek, de ugyanúgy megmaradt a modern irány. Kíváncsisággal tekintettünk tehát az étterem múltja és jelene miatt az előttünk álló másfél órára, annál is inkább mert most látogattuk meg életünkben először ezt az éttermet.

A nyár egyik legmelegebb napján, ebédidőben jártunk erre, plusz velünk volt egy          3 hónapos kiskutya is (foglalásnál előre jeleztük, hogy kutyával érkezünk).

Megérkezésünkkor a nagy meleg lévén az árnyékos teraszon foglaltunk helyet, leültünk, lábunk alá pedig a blöki is elfeküdt. Úgy jöttünk, hogy max. 2-2 fogást fogunk enni, ami az előétel és főétel páros lesz. Miután megtörtént az italrendelés, a kedves pincérek hozták nekünk az ásványvizet és egy pohár finom                     Soproni Zöld Ventelini száraz, pikáns érzést keltő fehérbort, na és persze a kutyus is megkapta a magáét, egy nagy tál hideg vizet, aminek rögtön „neki is esett”. :)

Üdvözlő fogásként kis „kennivaló”, padlizsánkrém érkezett, házi pirítós kaláccsal.        A krém kissé borsos volt, a borral együtt egy érdekes, kellemes ízhatást éreztünk, a bor pikánssága miatt.

Első fogásnak szarvasgulyás leves volt a terv, de a nagy meleg miatt inkább egy kevésbé forró ételre vágytunk, így egyikünk friss kerti salátát kért kecskesajttal, másikunk pedig kacsamáj patét, sült paprikakrémmel.

A salátában rukkola, koktélparadicsom, retek és uborka foglalt helyett egy kis balzsamecettel leöntve. Dióval és nem kevés mennyiségű fiatalabb kecskesajttal szórták meg a tetejét. A dió, a kecskesajt és a balzsamecet annyira karakteres ízzel rendelkeznek, amiket külön-külön is élvezetes fogyasztani, na de ha ezeket egyben kóstoljuk akkor jönnek csak az igazi élvezetek.


Kacsamáj paté: kis csuporban érkezett, pisztáciával megszórva.                                   Könnyű, krémes, nagyon ízletes előétel, külön érdekesség a paprikakrém.                        A tálalás szemet gyönyörködtető, a mennyiség pedig elegendő volt.

A remek előételek után az egyik főételnek kacsamellet választottunk, párolt káposztapürével és almával. A másik főételt meg egyszerűen nem tudtuk eldönteni, hogy mi legyen, sokat tépelődtük, majd megkértük a pincért, hogy ajánljon valamit és ő szarvascombot javasolt, vadasan pirított knédlivel.                                                           Jól hangzott, elfogadtuk az ajánlást.

A kép nem biztos, hogy visszaadja, de ismét nagyon ízlésesen tálalták a ételeket.     Talán az eddigi legjobb kacsamellet sikerült megtalálnunk azok közül, amiket eddig valaha kóstoltunk. Rendkívül puha, roséra sült mell, szinte vágni sem kellett.                  A hús tehát tökéletes volt, a köret viszont kissé édes. Maga az egész fogás édes volt, így ez a fogás a tökéletes kacsamell ellenére egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek telitalálat… De az is lehet, hogy annyira magasra tették a kacsamellel a lécet, hogy ehhez már nem tudott felzárkózni a köret.

Szarvascomb: szintén rendkívül omlós 4 szelet szarvascomb, alatta pirított knédlivel, vadas szósszal. Ez egy olyan fogás volt, amire a „legjobb választás” a tökéletes jelző. Vagyis a pincér legjobb választása. Az első falat után egy kis szünet következett…        A második után elismerő bólogatás a partnerre. A harmadik után már csendes és lassú falatozás, egészen a fogás végéig. Olyan falatozás ahol nem igazán érdemes miről beszélni, mert annyira jól esik az étel, hogy nem kell szinte semmit sem mondani.         Ezzel talán mindent el is árultunk. :)

Megteltünk, jóllaktunk és könnyed érzéssel elégedetten távozáshoz készültünk, mire a pincér kérdezte, hogy egy desszertet ajánlhat-e még. A jó ebéd végén miért is ne rendeljünk egy jó desszertet még? Ugyan már sok helyünk nem volt ahová még egy desszert is elfér, ezért mondtuk, hogy maximum 1 desszertet kérünk, amit majd ketten fogunk elfogyasztani. Nem mintha döntésképtelenek lennénk, de a jó tapasztalatok miatt elfogadtuk a pincér újabb javaslatát. Viszont ez egy olyan javaslat volt, amit a pincér nem osztott meg velünk előzetesen, hanem mintegy meglepetésként szervírozott nekünk az asztalra.

Kissé itt aggódtunk, nehogy véletlen madártej érkezzen az asztalunkra                          (3 féle desszertválasztékból ez volt az egyik), merthogy ezt a desszertet valahogy soha életünkben nem sikerült egyikünknek se megkedvelnünk, de „szerencsénk volt” és nem ezt, hanem egy finom szilvás császárlepényt kaptunk. :)
A lepény tulajdonképpen fahéjas amerikai palacsinta szilvalekvárral, szilvával és grillázzsal. Szerencsére nem tengett túl az édes íz és a desszert feltette az i-re a pontot, azaz nagyon jól lezárta az ebédünket.

3.000 Ft körüli főételeivel, 1.500-2.000 Ft-os leveseivel és előételeivel, ebben a miliőben és ezzel a minőséggel nem mondható drága étteremnek.

Az Aranyszarvas Bisztró véleményünk szerint a magyarországi éttermek top 50-es listájának első felében helyezkedik el!

Egyéb info: Októberben a teraszt elbontják és újraépítik. Aki még a régi, rusztikus teraszon szeretne elfogyasztani egy finom ebédet vagy vacsorát, most még megteheti.

Látogatás dátuma: 2013. augusztus

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.