Azért Bajáig nem utaztunk el egy jó halászlé miatt, ugyanis itt Budapesten, a Normafától nem messze találhatjuk a Bajai Halászcsárdát.
Az étteremnek nemcsak a neve bajai. A tulajdonosok is bajaiak és magukkal hozták azt a tudást, ami erre a tájegységre jellemző.

Kellemes kerthelységgel találkozhatunk a csárda felé közelítve, ha pedig bemegyünk, akkor egy népies stílusú étterembelsőt látunk faasztalokkal és faszékekkel, a falakon népies tárgyakkal, a plafonon halászhálókkal. Autentitkus csárda feeling. :)

Van egy nagy előnye az étteremnek, de inkább az a helyes megfogalmazás, hogy érdeme.
Mégpedig az, hogy saját medencéjük van, ahol az élő halak lubickolnak. Innen kerülnek ki - mondani sem kell, hogy frissen - a különböző fogásokhoz felhasznált halak.
A csárdának tehát az egyik nagy erőssége a friss alapanyagok hozzáférhetősége.

Az Étterem Hét-re 4 féle 3 fogásos menüvel készültek, de mi midannyian az ’A’ menüt választottuk…mert hát nem véletlen jöttünk ide. Ebben a menüben van előételként a haltepertő és ezt annyira szeretjük, hogy a 4 féle menüből egyértelműen amellett döntöttünk, amelyikben ez a fogás megtalálható.

A haltepertőhöz általában csíkokra vágott pontyfilét használnak, a csíkokat sózás és borsozás után paprikás lisztben forgatják és már ki is lehet sütni. Köretként uborka, lilahagyma, paradicsom, de tulajdonképpen bármilyen más zöldség is lehet és persze a friss kenyér elengedhetetlen. Itt a Bajai Halászcsárdában nagyon tudják, hogyan kell jól elkészíteni!  Nincs túlsütve, nem szárad ki, nem tocsog az olajban... stb.
Ki kell próbálni!
Már korábban is ettünk itt haltepertőt és sosem csalódtunk, az első élmény után felbuzdulva több étteremben is kipróbáltuk, ahol volt az étlapon (országszerte), de egyik sem ért a Bajai Hálászcsárda haltepertőjének nyomába… :)

Főételnek bajai halászlé volt. Ez egy nagyon egyszerű fogás, de pont ezért fontos az alapanyagok frissessége. Sok a vita, hogy a bajai vagy a szegedi halászlé-e az igazi, a jobb…  A különbség, hogy míg a szegedinél passzírozzák és a hal belsőségeit is a halászlébe teszik, addig a bajainál kapunk egy hallevet, külön a tésztát és külön a halat.
Hogy ki melyik mellett van az egyéni ízlés kérdése. A mi véleményünk is megoszlik, hisz egyikünk jobban szereti a szegedit, a másikunk jobban kedveli a bajait.

Desszertnek pedig kecskeméti lángoló tejes pitét kaptunk, baracklekvárral.
A képen nem látszik, de amikor meghozta a pincér ezt a fogást akkor lelocsolta egy kis pálinkával és meg is gyújtotta. Tehát volt egy kis show is. :)
Ezt a desszertet egy tányéron tálalták és mindenki annyit szed magának amennyi jólesik. Soknak tűnt az adag, viszont könnyű volt és ebből adódóan nem volt nehéz elfogyasztani. Pedig a halászlé-s fogásnál azt hittük, hogy nem fog lemenni a desszert, mert már ott olyan jól laktunk, de végül gond nélkül lement. ;)

Az éttermet bátran ajánljuk a halételek kedvelőinek.

Látogatás dátuma: 2013.10.20.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.