Június második hetében egy meleg nyári napon Pannonhalmáról Győrbe tartottunk és útközben Nyúl községén is keresztülmentünk. Itt több étterem és borospince is található, valamint a konyhája és kialakítása miatt az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Szél Fiai Fogadót is itt találhatjuk. A Fogadó 2000-ben nyitotta meg kapuit a vendégek előtt. A tulajdonos házaspár, Kormos Andrea és Prisztóka Tibor családi vállalkozásban működteti a borpincét, éttermet és szállodát.

„Egy kis házias gourmet Nyúlon”. Talán így lehetne a legjobban megfogalmazni az itt szerzett élményeinket.  

Nem voltunk valami éhesek, mert bár ebédidő volt, de Pannonhalmán indulás előtt bekaptunk pár falatot, azonban nem tudtuk megállni, hogy ne térjünk be és ne fogyasszunk el legalább 1-1 fogást a Szél Fiai Fogadóban.

Az ide vezető út kalandos volt, felfelé kellett menni egy darabig a hegynek, majd az út egyre keskenyebb lett, körülöttünk magas dombok, az úton közvetlenül mellettünk borospincék tucatjai sorakoztak, részben nagyon szépen felújítottak.
Kérdeztük is magunkba, hogy „vajon hová vezet ez az út”?
Persze tudtuk hová, de olyan más világban éreztük magunkat, hogy rögtön ez a kérdés merült fel bennünk.

Begurultunk az étterem parkolójába és kívülről kissé szemügyre vettük a fogadót. Borospince, mini vízesés és kerti halas tó, fagerendás terasz, majd belépve az étterembe kellemes hűvös fogadott bennünket és a pincérek üdvözlése.
Jeleztük, hogy nem vagyunk túlságosan éhesek, így valószínűleg csak 1-1 fogás lesz, de mindenek előtt hadd járjuk körbe az éttermet. Kedvesen végigvezettek minket az éttermen belül és kívül is, sőt még a borospincét is megtekinthettük.                        Az egész étterem a legapróbb részletektől kezdve jól átgondolta van kialakítva. Népies tárgyak és belső, de mégsem volt mindez túl sok vagy éppen giccses.       Tényleg úgy éreztük magunkat, mintha csak visszamentünk volna egy kicsit a    „régi időkbe”, ahol minden tárgy, ami körülöttünk van természetes és barátságos.

Leültünk egy asztalhoz és hozták volna az étlapot, de mi rábíztuk magunkat     Andrea Asszonyra és megkértük, hogy ajánljon ő valamit, ami a ház specialitása. Így Ő, az egyedi receptjük alapján készített pityókalevest és sült libamájat ajánlotta.

Amíg azt ételek készültek addig mi jó hideg házi bodzaszörpöt kértünk és kicsit elmerengtünk az étteremben található régi tárgyakon, képeken.                               Mondhatni akklimatizálódtunk... :)

A pityókalevesről kicsit informálódtunk, mert egészen más volt, mint az eddigi krumplilevesek, amiket korábban ettünk. Saját receptről van tehát szó, a lényeg, hogy vargányát együtt pirítanak egy kis mangalicasonkával, majd erre húsleves alapot öntenek, ezután belekerül némi tejszín és persze a burgonya.                     Külön kis tálban apróra vágott erős paprikát hoznak, illetve frissen készült langallót (házi sütésű kenyér).
A leves finom volt, a normál krumplileveseknél sűrűbb, de nem túl sűrű állagú, jól feldobta a benne lévő mangalica, illetve pikáns lett a hozzáadott erős paprikától is.
Ahhoz képest, hogy ez egy mindössze 890 Ft-ba kerülő leves, elég laktató volt, de nem volt nehéz.

A másik étel, amit hoztak, szintén a ház specialitása, egy saját recept alapján készült libamájas  fogás volt. Cukrot karamellizálnak, majd tokaji borral öntik fel és egy kis gyömbért reszelnek ebbe a mártásba. A libamájat elkezdik külön sütni, majd közben borsozzák. A tányérra öntenek a szószból, ráhelyezik a libamájat és házi készítésű kaláccsal szolgálják fel.                                                                                                      A mártás enyhén pikáns, mégis kissé édes, először azt hittük, hogy valamilyen lekvárféle, legalábbis az állaga miatt. A libamáj jókora darab, jól átsült, kellemesen pirított volt. Az ízek remekül kiegészítették egymást. Ez is tehát egy emlékezetes fogás, olyan amit bárkinek bármikor nagyon szívesen ajánlunk.                          2.650 Ft az ára és viszonylag ez is laktató, mert a libamáj önmagában sem egy könnyű étel és itt a mennyiség is nagyon korrekt volt.

Legközelebb már mindenképpen éhesebben fogunk jönni és több ételt próbálunk ki.
Nagyon meggyőző volt ez a két fogás, megér egy kitérőt ez az étterem.

Látogatás dátuma: 2013. június

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.