A Balaton felé autózva sokszor morfondíroztunk már azon, hogy milyen kár, hogy a szezonalitás miatt rengeteg kicsi üzlet, vendéglátóhely vagy éppen szálláshely zárja be a kapuit gyakorlatilag a nyár végétől tavaszig. Pozitív, hogy a szezon miatt nagyon sok ember jut munkához ilyenkor, negatív, hogy ha nem is tiszavirág életű a szezon, de lássuk be, nem valami hosszú. A legtöbb vendéglátóhely is ennek megfelelően csak néhány hónapig áll a vendégek rendelkezésére, de azért találunk néhány olyan éttermet is, amely egész évben, télen-nyáron nyitva van.
Mi ezek közül a balatonszemesi Kistücsök étterembe látogattunk el…

Többször elsuhantunk már a 7-es főúton az étterem mellett, de nemrég volt alkalmunk csak betérni és végre kipróbálni a konyhát. Elég sok parkolóhely van az étterem közelében, nem gond letenni az autót, ráadásul a parkolás ingyenes. Egy nagy, gesztenyefás kerthelyiségen át vezet be az út az étterembe, a belső terek világosak és tágasak.
Megkaptuk az étlapot és egy letisztult, szezonális jellegű ételsorral találtuk magunkat szemben, benne egy 4 fogásos „Régiónk ízei” menüvel.
Mostanában elkezdett szokásunkká válni az, hogy amikor kérdezi a felszolgáló, hogy mit kérünk, akkor azt mondjuk, hogy rá bízzuk, hogy mit hoz. Persze ezt csak az étlap alapos elolvasása után merjük bevállalni, azaz ha nagyjából mindegyik ételre azt mondjuk, hogy megkóstolnánk, akkor hozzuk meg ezt a döntést.
Itt a Kistücsökben elég ínycsiklandozó fogásokat lehet kapni, találunk szarvascombot, vaddisznóhúst vargányagombával, harcsapaprikást túrós csuszával, pisztrángfilét, fogasfilét…stb. A Kistücsökben minden abszolút friss, szezonális, a tulajdonos Csapody Balázs a helyi termelőktől szerzi be az alapanyagok legjavát.
Lássuk akkor, hogy mit tud a Kistücsök, jöjjenek az ételek.
Mindketten 4-4 fogást fogyasztottunk, egyikünknek a „Régiónk ízei” menüt ajánlották, másikunknak pedig lutri volt a menüsör.

Mindenek előtt érkezett egy kis üdvözlő falat házi kenyérrel a konyháról:Lecsóhab, kolbászropogóssal.

Először jöjjön a „Régiónk ízei” menü:„Vitello carpato a Balatonnál” - angolos borjúsült és ponty hasaalja hidegen, paradicsomlekvárral és konfitált paradicsommal

Hideg kapros vajtökleves orda-galuskával

Nyúlgerinc kovászolt nyári babbal, korianderes-citromos árpával

Sült barack omlós tésztával, vaníliás sajtkrémmel


Most pedig jöjjön a „lutri” 4 fogás:Töltött paprika paradicsomos borjúraguval

Hideg kovászosuborka-leves, kolbászos kenyérropogóssal

Fogasfilé zöldcitromos karfiolkrémmel, sült burgonyagombóccal

Kávékrém házi csokoládéfagylalttal

És, hogy beigazolódtak-e az előzőleg olvasott/halott pozitív hírek a Kistücsökről?
Teljes mértékben, 100%-ig.
Még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez egy szponzorált blogbejegyzés, akkor itt és most tájékoztatunk mindenkit, hogy nem az.
A 100% valóban 100%.
Nagyon kevés olyan éttermi élményünk van, amikor semmiben sem találunk hibát, ez most ilyen volt. Minden alapanyag nagyon friss, gusztusos a tálalás és minden fogásban van valami kis csavar.
Sőt, ami érdekes volt, hogy például a hideg kovászos uborkalevestől szinte tartottunk és előre elkönyveltük magunkban, hogy „na, hát ez nem valószínű, hogy ízleni fog”.
De nem voltak jók a jóslataink, nagyon is ízlett ez a leves, soha előtte ilyen jellegűt nem ettünk. A levessel kapcsolatban ettől függetlenül egyébként még mindig úgy gondoljuk, hogy megosztó lehet néhány vendégnél.

A borjúsültes előételre azt mondtuk, hogy ezt vétek lenne nem feltenni az állandó étlapra! Leheletvékony szeletek egymás mellett sorakozva, hozzá a pontyból készült házi kenegetős, mindez helyben készült magvas kenyérrel. Megtudtuk, hogy az étteremben van egy kolléga, aki egész nap gyúrja a tésztát, süti a kenyereket… na ezek azok az „apró” dolgok, amik az amúgy is finom fogásokat még inkább egy valódi gasztronómiai élvezetté varázsolják.

Amit még kiemelnénk az a fogasfilé, melynek bőre csodásan ropogós volt, a filé pedig igazán puha és a lime-os karfiolkrémbe belemártva igazán pikáns ízeket éreztünk.
A menü főételében a nyúlhús szaftos volt és éppen pirult, a hozzáadott kovászolt bab pedig megintcsak igazi élményt nyújtott a maga enyhe fanyarságával és ropogósságával.
A menü elfogyasztása után volt egy olyan érzésünk, hogy ez a mennyiség már sok és talán itt kellene abbahagyni, mert ha jön még a desszert is, akkor az már el fogja rontani ezt a remek vacsorát. Ez a megérzésünk sem vált be, mert a sült savanykás barack a telítettségérzést szinte azonnal visszahúzta és a vacsora végén a kellemesen jóllakott érzés következett.
A másik desszertnek házi tejszínhab volt a tetején, benne ropogós édes kekszmorzsák, alul kávékrém. Erről is ódákat lehetne zengeni, de most nem tesszük… :)

Mindent összevetve tényleg nem városi legendák a Kistücsök étteremről hallható pozitív hírek.
Számunkra a meglepetések éttermének bizonyult, a fogások egytől-egyig alaposan átgondoltak és kisebb csavarokkal, néhol meglepetéssekkel vannak tele.

Látogatás dátuma: 2014. augusztus

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.