Nemrég olvastam egy blogon, hogy van egy Michelin színvonalú, ám kissé elfelejtett hely a belvárosban, az Innio. Mint megtudtuk, szinte csak külföldiek térnek be, magyarok alig. Sokan nem is tudják, hogy a névvel ellentétben itt nem csak inni lehet jót, hanem enni is.

A hely szinte üres volt (legalábbis bent) és kivétel nélkül külföldiek voltak.
Két pincér vitte a pályát, mindkettő előtt fejet hajtok, mind az ételekről, mind a borokról komoly szakértelemmel rendelkeztek. Nem igazán volt olyan kérdésünk, amire ne tudták volna a választ.
Az amuse bouche-sal és a számlához járó záró édes falattal együtt összesen 10 féle fogást kóstoltunk ketten, jellemzően az előételekre koncentráltunk. A több kis falat sokszor jobban csúszik, mint egy nagyobb fogás.

Amuse bouche - kecskesavóval tálalt, kapor olajjal meglocsolt csuka kaviáros uborka tekercs. Összhatásában mintha egy kovászos uborka leves lett volna. Nekem nagyon ízlett.

Amit szerintem nem szabad kihagyni, az például a felejthetetlen spenótos spárga mellé kínált élesztő krém, engem földimogyoró krémre emlékeztetett.

Szarvasgombás, barackos bárányterrine

Sült osztriga, amit tormával, vadalmával tálaltak. Érdekes, hogy ezúttal nem nyersen, hanem főve kóstoltuk.

Aztán az egyértelmű kedvenc a másik előétel, egy körte alapon nyugvó pirított kelbimbóval tálalt kacsamáj forgács halom volt. A tálaláskor még fagyott állagú májnak kellett néhány perc, míg szobahőmérsékleten előbukkantak annak valódi ízei. Isteni összeállítás.

Az előételek és a főétel között érkezett a meglepetés házi rozskenyér, amit házi túróval kínáltak. Na jó, bevallom nekem nem volt akkora meglepetés, inkább nagyon is vártam, mert a másik blogból olvastam, hogy ez az egyik specialitásuk. Imádtam a kérgét!

A főételek után (kacsa és ponty) már olyan jól laktunk, hogy nem akartunk desszertet enni, mindaddig amíg meg nem láttuk, hogy véres csokoládé az egyik. Mindketten felfedező típusok vagyunk, így nem volt kérdés, hogy ezt kipróbáljuk-e vagy sem.

Érdekes, merész ízvilág. Kicsit lehetett volna csokisabb, kevésbé véres.

Ezután a meghökkentő íz után mégis kellett egy másik édes íz, ami végül egy kis kóstoló volt a kenyérfagyijukból. Na ez nagyon különleges volt. Amilyen finom ropogósan, sósan, olyan jó fagyi formájában is!

Ajándék szilvás süti, amit a számla mellé kaptunk.

Az biztos, hogy egyedi helyszíne a magyar gasztronómiának az Innio, elférne még a városban ilyen étteremből néhány.

Innio Restaurant & Bar
1051, Budapest, Október 6. utca 9.
/Nyitókép: Innio Restaurant & Bar Fb oldala; a többi képet GasztroSzuzi csinálta./

Szerző:
GasztroSzuzi

Látogatás dátuma: 2018. június

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.