A Valentin-napot tulajdonképpen Szent Bálintnak köszönhetjük, aki valamikor a 3. században ezen a napon halt mártírhalált egy vak lány meggyógyításáért. De ott a leghírhedtebb maffialeszámolás Chicagóból, 1929-ből, ami konkrétan Valentin-napi mészárlás néven került be a történelembe. Mi meg szerelmesek vagyunk: virágot, csokit és drága ajándékot veszünk egymásnak, és összebújva nézünk egy-egy romantikus filmet a kanapén. Vagy csinálunk mi is egy Valentin-napi mészárlást, mondjuk Budapest egyik legújabb és legfelkapottabb steak-éttermében, a Mészár Steak Kitchen-ben.

Természetesen egy percig sem gondolom, hogy az idelátogatás csak ehhez az ünnephez köthető, vagy, hogy egyáltalán ünnephez kell kötni, de ha már ezt a napot ünnepeljük, akkor menjünk vissza a hagyományokhoz, a gyökerekhez, ahogyan ez az étterem is teszi. Belépve a hatalmas húsok, a marha anatómiai rajzai a falakon, a fekete csempék, a faasztalok és bőrboxok, de még a kemény kockásinges legények is egytől-egyig barátságos és vagány légkört árasztanak. Első perctől kezdve az utolsóig ingáztam egy amerikai farm és egy magyar tanya között és a mai napig nem tudom, hogy valójában melyiken is voltam, és hol éreztem jobban magam.

Az ételválaszték bőséges, a változékony heti ajánlattól, a hagyományos főételeken át, a remekbe szabott steak-menüig széles skálán mozognak, magyaros köntösben. Ha nagypapám egy disznóvágás után a faluról betévedne ide, a felszolgáló segítsége nélkül is könnyen tudna választani, mert a hentes-gyökerek és a tradíció szépen köszönnek vissza a fogások neveiből (is). Indítunk egy Hentes tállal; minden megtalálható rajta, aminek egy sertéstoron ott a helye: krémes, puha és ízes májkrém; sós, prosciutto-ra emlékeztető érlelt sonka; kellemes fűszerezésű, füstös, kemény kolbász; valamint tüzes és lágy verziója; kövér, igazi vidéki, pirospaprikás csécsi szalonna; bársonyos és egyben különleges (májas-véres) hurka; roppanós tepertőfalatkák némi friss zöldséggel és meleg házi kenyérrel. Részletekbe nem bocsátkozva (a tál isteni volt) a prímet a májkrém vitte, a ranglista alján pedig a hurka maradt – mifelénk rizzsel is megtöltik, ez hiányzott belőle, de a tál elemeinek versenye természetesen szubjektív.
Következett amiért érkeztünk: steak, steakkel. Egy kellemes, nőies és egy vad, férfias verzió.

Filet mignon (M), hozzá töltött sült burgonya és zöldbors mártás;

és egy jókora Porterhouse (M) fűszeres sült burgonyával és vörösboros mártással.

A főfogásoknál ültünk fel igazán a magyar-amerikai hullámvasútra: és nagyon tetszettek a fúziók! Végre egy olyan hely, ami nyitott a magyar gasztronómia gyökerei felé, és nem fél az amúgy silány amerikai alapanyagot remek magyarra kicserélni. Mer adni egy bélszínjava mellé olyan töltött burgonyát, amibe nem bacon-t vagy egyéb flancos „szalonnát!” pakol, hanem Józsi bácsi kolozsvári szalonnáját. Vagy éppen mer adni egy 1000+ grammos hús mellé olyan mártást, amit sült hagymával dob fel. Jómódúan. Magyarosan. Nem szégyellve. És ne is szégyellje, mert nagyon jó! Legyen büszke, mert még az amerikainak is le fog esni az álla ettől a fúziótól. A tálak önmagukért beszélnek: a sütési fok hibátlan, a húsok minősége kifogástalan, a köretek remekül passzolnak, a mártások szépen harmonizálnak. És jött a döbbenet a legelső falatnál: lehet érezni a húson a faszén ízét!Akárhogy próbáltam nem tudtam elképzelni, hogyan oldják meg ezt egy éttermi konyhában, így segítséget kértünk és kaptunk: a húsokat lávakövön (!) grillezik elő, kérgesítik meg, majd utána maghőmérők segítségével sütőben érik el a kívánt fokozatokat. Ha másért nem is (de minden másért is), ezért érdemes végigenni a steak-lapot. A Porterhouse-nál különösen tetszett, hogy a rendelést követően egy vendégtérben található üvegajtós hűtőből nekünk kellett kiválasztani a szerencsés szelet húst, cirka 950 grammot nyomott. Akkor már világossá vált, hogy desszertezni később térünk ide vissza.

Az étterem barátságos hangulatának egyik alappillére a cirkáló, kockásinges, izmos, jóvágású férfiak (cowboykalap híján ugyan, de farmerek), akik remekül ajánlanak, laikusoknak szimpatikusan segítenek, és vicces hangulatban, közvetlenül, de professzionális szervizt adnak.

És hogy kiknek érdemes ide ellátogatni? Akik voltak már disznóvágáson, azoknak mindenképpen, már csak egy-egy szép emléket, ízt felidézni, vagy akár keresni benne a konkurenciát; akik nem, azoknak meg pláne, mert egy magyar ember (még a legnagyobb városi sem) nem hagyhatja ki ezt az élményt az életéből. Steak-et meg amúgy bárhol lehet enni, de itt érdemes is. Remek randi helyszín, üzletembereknek jóízű vacsora, és akármennyire gondoljuk is férfias fogásnak, én egy lánybúcsú kezdőhelyszínének is tökéletesnek tartom ezt a helyet.

MészárSteak Kitchen
1053, Budapest, Károlyi utca 11.

Látogatás dátuma: 2016. február 14.

Szerző: Keksz Boglárka

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.